Így nem csoda, ha a megfelelő mérőeszköz kiválasztása még a szakembereknek is fejtörést okoz, nem még azoknak, akik csak szeretnének biztosra menni. 
Egy-egy teszt értékelésében két alapvető szempontot szoktam én személy szerint figyelembe venni: az egyik legfontosabb, hogy legyen saját élményem a teszttel kapcsolatban, azaz egyszer mint tesztkitöltő személy legyek érintve benne, a másik pedig az, hogy használtam-e már csapattagok, vagy munkatársak mérésére, esetleg kiválasztásra őket. 
Ez utóbbiak közül volt, amit önszántamból, sőt, az én kezdeményezésemre, s volt, amit kimondottan a Megbízó kérésére (önszántamból sose választottam volna némelyiket). 
Nagy valószínűséggel nem leszek most népszerű, de a tesztek java része sima, egyöntetű összeadás-kivonáson alapuló számeredményt ad meg, összefüggés nincs bennük, de teszik ezeket nagyon szép, színes-szagos küllemben, igazán ízléses módon, s mintegy 15-20 oldalas (egyébként elég erősen sablonizált) értékelést adva a nagy semmiről. Ezekkel a hosszú, végeláthatatlan értékelésekkel csak egy baj van: egyrészt IDŐ, IDŐ, IDŐ, míg végigrágjuk magunkat rajtuk, másrészt a legtöbb belőlük ugyanolyan sablon szöveget tartalmaz, mintha elővennénk egy szakkönyvet, s ott az egyes személyiségtípusokról általánosságban elolvashatjuk, hogy azokra mi a jellemző. Nos, ezek a kiértékelések is nagyjából ilyenek. Aztán hogy a kiértékelt személyre az igaz, vagy sem, nem igazán tudható: ezek annyira igyekeznek leredukálni a típusokat, hogy sokszor az első benyomás és olvasat alapján mellé is lőhet a Munkáltató, mivel nem tud figyelni (miért is tudna, ha egyszer nem szakember) a másodlagos zöngékre. 
Megkérdezve a jelentkezőt, vagy a munkatársakat arról, hogy milyenek, azért mindenképp számíthatunk arra, hogy kicsit igyekeznek magukat jobb színben feltűntetni, sokan már annyi ilyen sablon tesztet töltöttek ki, hogy még olyannak is tudnak látszani, amilyen embert szerinte keresnek, ezért azok a kérdőívecskék, tesztecskék, amelyek igaz-hamis , vagy inkább ez - inkább az típusba tartoznak, teljes mértékben a mért személy ítélőképességén és öndefinícióján alapulnak, így könnyedén becsaphatók. Még azt se mondom, hogy szándékosan -  elég, ha a delikvens egész egyszerűen gyenge önismerettel rendelkezik, vagy énképe torz. Láttunk már ilyet....hajaj, de még mennyit...különösen olyan esetekben, mikor egy kulcspozícióba, vagy magas beosztásba veszün fel olyan szakembert, aki rutinosan tölt ki teszteket, esetleg rendelkezik némi pszichológiai tudással. De elég az is, ha ugyanazt a tesztet már ezerszer kitöltötte, s lassan megtanulta, hogy mit kell válaszolnia...nos, valóban: a népszerű tesztek csapdája mindenképp ez is lehet. 
Ilyen malőr persze azzal a HR-essel nem fordulhat elő, aki nem sznobságból, vagy hallottam valakitől, vagy ezt a kettőt tanították az egyetemen indíttatásból választ tesztet, hanem saját élményen alapuló, kimondottan az adott célcsoportra fejlesztett tesztekkel dolgozik, s kipróbálva mindegyiket hoz felelősségteljes döntést arról, hogy mit is használjon. 
Visszatérve a tesztekhez: a sima összerakós-kivonós, tól-ig tákolmányok nem igazán mérnek, csak sablonos frázisokat és általánosságokat adnak még akkor is, ha ezt a végletekig kirészletezik. A kapott fiktív eredmény legfeljebb arra jó, hogy a felelősséget eltoljuk magunktól, hogy de hát a teszt nem mért akkor jól (pl. ha valaki nem válik be). A legnagyobb nehézséget még nem is említettem: a teszteredmények nem összehasonlíthatók! S talán ez a legfontosabb: egymás mellé teszem a két eredményt, nézegetem, eddig ok, de akkor melyiket válasszam? Nos, ez egy hátrány, tehát a kiválasztott teszt eredményeinek könnyedén összehasonlíthatónak is kell lennie. 
Szóval nem igazán lényeges a halálra dizájnolt kinézet, vagy a sok-sok nagyon értelmesnek és sokatmondónak tűnő szöveg - attól az eredmény még csak tipp marad, amiről nem tudhatjuk, hogy tényleg igaz-e, vagy csak így és ilyennek akarta magát mutatni a kitöltő személy.
TANULSÁG: 
Ilyen tesztet ne töltsünk ki, főleg pedig ne töltettessünk ki jelentkezőkkel semmiképp, fölösleges idő és pénzpazarlás lenne. Különösen akkor ne, ha ennek tétje is van. Ilyen tesztet bárki meg tud csinálni: összeszed néhány kérdést, adsz a válaszoknak pontszámot, összeszámolod, a negatívat kivonod, s már kész is a teszt. Ha nagyon profinak akarsz tűnni, akkor mindezt belerakod egy Excel táblába, s máris színes-szagos diagrammban szemlélheted az eredményt. Ami nem lesz sem igaz, sem valid. Hogy miért? Ezt majd egy következő írásban olvashatod.

Darmó  Magdolna