Nem volt kérdés, hogy segítünk. Nekünk sem, s a jövő generációjának sem. Így hát élve egy kedves ügyfelünk, Orha József felajánlásával és segítségével megkerestük azokat a határ menti kis önkormányzatokat, akiknek nem könnyű most a helyzetük, s megkérdeztük, miben segíthetünk, mire van szükségük. 
Nyakunkba vettük hát a várost, s beszereztünk mindent, amit kértek, s amit tudtunk,s nekivágtunk az útnak. 
Nyíregyházán csatlakozott hozzánk Józsi, aki igazán gentleman módon támogatott, segített, kalauzolt minket -  ezúton is köszönjük védelmező, gondoskodó segítséged, s azt, hogy végigvezettél minket az ottani falvakon, településeken, végül pedig elnavigáltál a határhoz! S bár félelemmel vegyes érzésekkel mentünk oda, de mindvégig biztonságban éreztük magunkat melletted! 
A határ menti központban sokféle ember, sokféle nyelv, sokféle benyomás fogadott bennünket. Az ökonomikus segélyszervezet valóban profi módon szervezte meg a menekült családok ellátását: többféle nyelven támogatták az autóbusszal érkezőket. Az iskolában berendezett menekülttáborban két napot tölthettek az érkezők, ott ellátták őket mindennel, amire szükségük volt. Voltak, akik egyedül érkeztek, voltak, akik barátokkal, s természetesen voltak a családok -  főként nők, férfiak alig. Hát igen, ők maradtak harcolni. 
Ahogy bementünk, azonnal lehetett tudni, hogy ki van otthon, s ki az, aki most érkezett: a szemekben kétségbeesés, tanácstalanság, sokan sírtak, kapkodtak, voltak, akik rezignáltan tűrték, hogy ide-oda vigyék őket -  mindenki másképp reagált. Egy hölgy, mikor megkérdezték, hogy segíthetnek-e neki, kétségbeesetten válaszolt, hogy nem, nem mozdul, mert a lánya Belorussziából épp most érkezik, s már itt kellene lennie, de nem tudja elérni ... szívszorító volt, mint ahogy azt a megkönnyebbülést is átéltük mi mind, akik ott voltunk, amikor megérkezett a lány, s az anyja nyakába borult...
Sokmindent láttunk, olyan tapasztalatokat gyűjtöttünk, amelyek egy életre meghatározzák számunkra, hogy mit gondolunk a háborúról, s hogy mennyire tudjuk mi magunk megbecsülni azt, hogy még békében élhetünk.  A kérdés csak ez: vajon békében élhetünk?