Miért agyal rajta ennyit? Miért nem kap azonnal a fiam/lányom a lehetőségen? Mit kell ezen ennyit gondolkodni? Hogyhogy nem érzi megtiszteltetésnek, s lehetőségnek, hogy egy céget vehet át?

Ha azt várjuk, hogy valaki majd ránéznésre megmondja, mennyi idő alatt optimális egy generációváltás, akkor nagyot tévedünk. Persze, lehet hozzávetőleges időintervallumot adni, de az az igazság, hogy cége válogatja. Nézzük, min múlik?

Eddig mindent az átadó oldaláról néztünk, de mi van a másik oldallal? Vajon mi játszódhat le a lehetséges utód fejében, mire gondol, mi az, amit igazán szeretne? Gyakran, ha megkérdezzük tőlük sem kapunk egyértelmű választ, de vajon miért?

Minden vezető, akivel eddig elkezdtünk dolgozni azt gondolta, hogy a cég logikusan van felépítve, mindenki tudja benne a dolgát, a folyamatok rendben vannak, s könnyű lesz átadni. A valóság azonban teljesen mást mutat. Lássuk ezt egy konkrét példán!

Magyarországon a családi vállalkozások több mint 1/3-a érett meg a generációváltásra. Egy professzionális generáció váltás 5-6 év alatt bonyolódhat le, vezetőik nagy része mégsem tartja aktuálisnak nemcsak az átadást, hanem a folyamat elindítását sem.

Bármilyen furcsa, egy generációváltás sem kezdődhet el konkrét megállapodások nélkül. Erre nemcsak azért van szükség, mert kicsit komolyabbá teszi mindkét fél hozzáállását, hanem azért is, mert a későbbiekben ez lesz az a dokumentum, amihez vissza tudunk menni, ha konfliktus adódna.

Aki komolyan gondolja a generációváltást, az azt is tudja, hogy külső segítség nélkül ezt végigvinni nagyon veszélyes. Ha nincs külső nézőpont, könnyen keveredhetünk olyan helyzetbe, amelyben vagy a vezetői státusz, vagy a szülő-gyermek kapcsolat, vagy az üzlet sérül.

Amikor eljön a pillanat, hogy az utódlást tervezed, s előtted áll az utódod, akkor vajon mire gondolsz vele kapcsolatosan?

Kié a cég, ha átadjuk? Itt most nem első sorban a tulajdonosi viszonyokról beszélünk, de persze, előbb-utóbb az is sorra kerül. Hanem az életérzésről, arról, hogy kié ez a "gyerek" az átadás során?

Nagy megkönnyebbülés egy vezetőnek, ha már megtalálta, aki folytatni tudja az általa kezdett vállalkozást. Viszont ilyenkor pláne nem szabad elengedni a gyeplőt!

Sok magyar KKV jutott el az utóbbi időben arra a pontra, hogy alapító vezetője utódot keres, aki helyette továbbviszi a céget, s aki méltó arra, hogy ezt a pozíciót betöltse. De nem könnyű a választás...

Ha már vettük valaha a bátorságot céget alapítani, nem túlzó azt állítani, hogy ezt szeretnénk hosszú távon meg is tartani.