A járvány egyik-napról a másikra érezhetően jelent meg. Vannak, akiknél egy-egy nagyobb megrendelést mondtak le, másoknál szinte a nullára csökkent a bevétel. Ilyen helyzetben krízismenedzsmentbe kezdünk. Megnézzük a cég anyagi helyzetét, cash-flow elemzést készítünk, megvizsgáljuk, hogy milyen költségeken lehet faragni. Átnézzük a lehetséges scenariókat, megnézzük a fizetéseket, leépítési tervet készítünk és a végén mindig kijön egy szám. A jelenlegi helyzetben mindenki számára a legrosszabb a bizonytalanság és ebből fakadóan, a legrosszabb verzióra is fel kell készülnünk. Csökkentett fizetéssekkel, munkaidőcsökkentéssel, költségek lefaragásával, nagyon sok változat létezhet, de mindegyikkel megszületik egy eredmény. Meddig bírja még a cég? Ez a szám egy határidőt képez és megszületik a szűkösségen alapuló gondolkodásmód.  
Ez előtt pár héttel a gondolataink egy nagy beruházáson jártak vagy azon, hogy mennyi prémiumot fizessünk az év végén? Elképzelhető, hogy eddig időhiánnyal küzdöttünk, a határidők tartása vagy az ügyfelek időbeni kiszolgálása jelentett kihívást. A szervezet hatékonyabbá tétele vagy a fizetések kitermelése mind-mind olyan témakörök amik folyamatosan jelen vannak egy vezető mindennapjaiban. Azonban hirtelen az idő és a pénz is szűkös lett. Hiszen a jelenlegi helyzet versenyfutás az idővel, az a cég tud életben maradni, aki képes alkalmazkodni a körülményekhez.
Most teljes figyelmünk azon van, hogy a cégünk hogyan élje túl a válságot?  A szűkösség megragadja minden gondolatunkat. Azok a dolgok, amik eddig foglalkoztattak minket, már nem olyan fontosak, erre a témára fókuszálunk folyamatosan. Gondoljunk vissza arra az időszakra, hogy amióta Magyarországon is megjelent a járvány, mennyire tudjuk kihasználni erőforrásainkat? Vajon melyik időszak hatékonyabb általában? Amikor sok időm van arra, hogy értékesítsem a termékemet? Vagy amikor 15 percem van rá? Amikor valakinek van 2 hete felkészülni egy vizsgára? Vagy amikor 2 napja?
Ha valamilyen erőforrásból kevéssel rendelkezünk, akkor azt sokkal többre értékeljük. Jobban kihasználjuk az anyagi vagy időbeni lehetőségeinket. Ezt nevezi Sendil Mullainatlan és Eldar Shafir, A szűkösség pszichológiája című könyvében az összpontosítási jutaléknak. Ez a pozitívuma annak, hogy korlátoltak a lehetőségeink, sokkal hatékonyabban használjuk, amink van. Sokkal nagyobb teljesítményre vagyunk képesek ilyen helyzetben.
Azonban megvan ennek a negatív oldala is. Gondoljunk csak bele, hogy amikor felépítettük a céget, minden erönkkel azon voltunk, hogy sikeres vállalkozást hozzunk létre, volt-e olyan döntés, amit hosszú távon megbántunk? Például jobban kellett volna figyelnem az egészségemre, többet kellett volna foglalkoznom a családommal. Akkor abban a helyzetben ésszerű volt, hogy minden döntésemet a fő cél érdekében hozom meg, de később máshogy láttam a helyzetet. A szűkösség segít abban, hogy arra, amire koncentrálok nagy eredményeket érjek el, azonban csőlátást is eredményez. Ez a jelenség megváltoztatja döntéseinket, -amik elképzelhető, hogy amúgy is helytállóak- azonban az esetek nagy részében gátolja, hogy más nézőpontok, megfontolások is szerepet kapjanak. 
Ahhoz, hogy cégünk túlélje a válságot, érdemes egy kicsit kimászni ebből a dobozból. Máshonnan is vizsgáljuk meg a helyzetünket, mert a jelen időszakban meghozott döntések később akár végzetesek is lehetnek a szervezet hosszú távú működését tekintve.

A cikk folytatása hamarosan...
 

szerző: Jekkel Orsolya