Azáltal, hogy az eddig bőségesnek vélt erőforrások hirtelen szűkössé váltak, automatikusan kialakulhat a szegénység tudat. Egyrészt a munkatársak megélhetésének biztosítása iránt érzett felelősség, másrészt, amikor megszoktunk egy bizonyos életszínvonalat, azt nem szeretnénk elveszíteni és az emiatt érzett félelem is előtérbe kerülhet.
Válság idején az emberi viselkedés nagyon gyakran ösztönszerűvé válhat. Sokan hirtelen a szükséglethierachia piramis alsóbb szintjein találják magukat. Abraham Maslow szerint az emberi szükségletek egy piramishoz hasonló módon épülnek fel, a magasabb szinten lévőek akkor kezdik el motiválni az embert, amikor az alacsonyabb szintűek kielégültek. A szükségletek alulról felfelé haladva: fiziológiai, biztonság és védettség, kapcsolatok és valahova tartozás, elismerés és megbecsülés és önmegvalósítás iránti vágy. Gondoljunk csak bele, hogy az emberek nagy része veszélyben érzi a fiziológia szintjét, hiszen, ha nem így lenne, nem kezdték volna el kifosztani a boltokat. A biztonsági szintje is sokaknak előtérbe került, hiszen a munkahelyek elvesztése vagy a biztos munkahely megkérdőjeleződése ezt eredményezi. Amikor az emberek figyelme ilyen szinten a piramis alsóbb szintjein lévő szükségleten van, akkor ezt a vezetőként érezzük és még nagyobb nyomás helyeződik ránk. Hogyan éljük túl a válságot? Továbbra is ezen van a fókuszunk! Ez olyan erős cél, hogy a gondolatainkban folyamatosan jelen van.
Még akkor is, ha próbálunk tenni ellene, akkor is hatással van minden tevékenységünkre, a szűkösségre való összpontosítás nem szándékos folyamat, ugyanakkor csökkenti képességinket. Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy ilyenkor romlik az ember végrehajtói kontrollja  és fluid intelligenciája is. Végrehajtói kontrollnak nevezzük azon képességünket, amellyel gondolatainkat tudjuk irányítani, mennyire tudunk például fókuszálni, átlátni dolgokat és a hirtelen megjelenő vágyainkat kontrollálni. Fluid azaz, folyékony intelligencia pedig az újszerű problémák megoldásának képességét jelenti, hogyan teljesítünk olyan helyzetekben, amik számunkra ismeretlenek, amikor nem tudjuk, hogy mit kell tenni. A kristályos intelligencia pont az ellentéte, azaz hogyan tudunk támaszkodni a már meglévő tudásunkra, élettapasztalatunkra.
Ha jobban belegondoltunk ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a cégünk helyzetét a válságban, akkor mindkét intelligencia típusra szükség van, azonban mivel egy ismeretlen helyzettel állunk szemben, azon problémamegoldó képességünket szükséges gyakrabban alkalmaznunk, amellyel kapcsolatban nem rendelkezünk tudással, azaz a fluid intelligenciánkat.
Azzal együtt, hogy romlanak a fent említett képességeink, sávszélesség veszteség is következik be. Mivel agyunk sávszélessének egy részét lefoglalja a válság, sokkal kevésbé hozunk reális döntéseket, figyelmetlenebbek leszünk és gyakran még az is nehezére esik az embernek, hogy kedves legyen a kollégáival. Pedig az, hogy mennyire figyelek arra, hogy a kemény munkával felépített csapatom milyen állapotban van, szintén kulcsfontosságú, hiszen az ő teljesítményükön múlhat a cég jövője. Amennyiben nálunk is hasonló folyamatok játszódnak le, akkor az ő eredményeik is csökkennek. Ezért mindenképpen kulcsfontosságú, hogy mennyire tudok rájuk is figyelni, amellett, hogy nyakig vagyok a krízismenedzsmentben.
Addig tudok jól teljesíteni, amíg a szűkösség nem telepedik rá a gondolataimra és képes vagyok arra, hogy a válságra reagálva, de ettől függetlenül hozzak meg döntéseket.