1985 óta foglalkozom teszteléssel is. Azóta rengeteg tesztet kipróbáltam, sőt, néhány fejlesztésében is részt vettem, így az a legkevesebb, ha megosztok tapasztalataimról néhány gondolatot.
Nagyon sok ún. személyiségteszt eléggé felszínes és elnagyolt ismeretet ad a tesztkitöltőről, s éppen ezért épp az ellenkező hatást éri el, mint amit kellene. Nem arra ösztönzi kitöltőjét, hogy a grafikonok és jelentések mögé nézzen, s elindítson egy valódi megismerést, hanem arra, hogy vagy azonnal "beleszeretünk" a jelöltbe, s biztosra vesszük, hogy ő lesz a megfelelő, vagy épp az ellenkezőjére: leírjuk, s biztosak vagyunk azonnal abban, hogy nem, nem ő lesz a mi emberünk.
Nyilván, egyik sem opció: olyan tesztet kell választanunk, amely két alappilléren nyugszik (legalább):

1. Megtanítják, hogyan kell a teszteredményt validálni, hogyan kell olvasni a sorok között, milyen összefüggések vannak a tesztben, illetőleg hol és hogyan lehet az egyes teszteredményeket egymással összehasonlítani
2. Tartozik hozzá egy mélyinterjú (s akkor mindenképp azt is igénybe kell venni), amin a tesztet leginkább ismerő interjúztat, s validálja az eredményt, s csak utána elemzi a megrendelőnek a kapott ereményeket.

Maga a grafikon, vagy a szöveges értékelés még nem eredmény. A mélyinterjú lesz az, ami megadja majd a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek a legfontosabbak magunkkal, munkatársainkkal, leendő munkatársainkkal kapcsolatban. Sokszor a kulisszák mögött vannak az igazi válaszok, az igazi erősségek, az igazi veszélyek, ezeket érdemes feltárni, ezek nélkül az eredmény nem eredmény. 

Szóval miért döntöttem azok mellett a tesztek mellett, amelyekkel jelenleg is dolgozom? Mert sokkal lényegesebb, s mélyebb információkat kapok meg általuk, mintsem azt gondolnánk.

Íme egy példa saját gyakorlatomból:

Tesztkitöltő Úr (nevezzük csak így) a munkáltató javaslatára érkezett hozzám tesztelésre. Nagyon jól teljesített, de nagy volt a fluktuáció a csapatában. Sok konfliktusa volt az embereivel, ami nem csoda, hisz ha a DISC-et vesszük, egy „tűzpiros” vezetővel volt dolgunk, aki elég határozott volt, tudta, mit akar, s nem igazán foglalkozott azzal, hogy kinek tetszik, s kinek nem. Emellett remek kommunikációs képességekkel rendelkezett, mindenkinek el tudta adni saját tehetségét, s hogy ő az, aki nélkül még a gépben a fogaskerekek sem tudnak működni. Ugye ismerős a típus?

Nos, 3 tesztet töltettem ki vele, majd azt követte a mélyinterjú. Mr Tesztkitöltő már nem első munkahelyén dolgozott, s számtalanszor töltött ki tesztet, s „tudta” hogy kell az ilyen teszteket kitölteni, s hozzám érkezve meg is volt győződve arról, hogy eredménye tökéletes. Nos, az is volt. Tökéletesen mutatta, hogy hol próbálta becsapni a teszteket, milyen területeken torzít, hisz a 3 tesztbe nemcsak kontroll pontok vannak beépítve, de egyfajta torzítás vizsgálat is. Persze, legyünk jóinduatúak: Mr Tesztkitöltő nem akart engem, vagy mást becsapni, dehogy. Nemcsak nekünk, magának is hazudott. Ok. Ugyanakkor felteszem a kérdést: a munka szempontjából nem mindegy, hogy valaki azért tolja másra a felelősséget, mert tudatában van , vagy azért, mert nincs tudatában?  Persze, igazán nem mindegy, hogy valaki szándékosan hazudik, vagy maga se tud róla, de a kérdés felmerül: hogy fog reagálni adott szituációban? Nem lehet kiszámítani. S egy felelősségteljes beosztásban ez azért elég fontos lenne, nem?

A teszteredmény validálásnál persze kijöttek az ellentmondások, hogy visszatérjünk tesztalanyunkra, s ahogy egyre mélyebbre ástunk abban, hogy ki is ő, s mit is szeretne, a válaszok elkezdték azokat az ellentmondásokat tükrözni, amelyek egyébként is benne voltak a teszteredményben.

Nem szaporítom a szót: kiderült persze, hogy a delikvens inkább torzít, mint őszinte, s azért volt akkora a fluktuáció, mert ebből fakadóan felfelé igencsak nyájasan, "intelligensen" tudott kommunikálni, de lefelé taposott, méghozzá keményen. Kicsinyesség miatt nem vezető, hanem főnök volt, aki szinte a kezdetek kezdetétől visszaélt újonnan szerzett hatalmával, s gyorsan hatalmaskodóvá vált, amely erős kisebbségi komplexusát próbálta tudat alatt kompenzálni.

Nos, ilyen eredmény csak egy grafikonban, vagy egy általános leírásban nem található meg. Ehhez van szükség a mélyinterjúra: Értenünk kell, mi van a kulisszák mögött. Milyen összefüggések vannak a tesztekben, amelyek ránézésre irányítják a figyelmünket, s visznek egyre mélyebbre, s láttanak meg velünk olyan dolgokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem is fontosak, s mégis, talán ezek képezik a teljes működés alapját az egyénnél. 

S hogy mi lett Mr Tesztkitöltő Úrral? 

Annyira biztos volt önmaga tökéletességében, hogy teljes felhatalmazást kaptam ahhoz, hogy bármilyen kérdésre válaszoljak a Munkáltatónak vele kapcsolatosan.

Hát, válaszoltam. Azóta a felére csökkent a fluktuáció. Nyugalom van. S az emberek megtapasztaltak valami döbbenetesen új dolgot: a fogaskerekek is képesek működni a gépben....Mr Tökéletesség úgy döntött, nem óhajt szembesülni a hibáival. Mint vezető. A többieket persze fejleszteni kellett volna, ő maga viszont nem volt hajlandó fejlődni, így továbbállt valahova máshová, fényezni a törékeny ego-t, amely nemcsak halovány tűfokon egyensúlyoz, de tönkre is tehet bennünket.

...nem hiszem, hogy fel kéne tennem a kérdést, ami minden olyan felelős vezetőben, vagy HR-esben felmerült, ha igazán nyitott, s valóban szeretne több információval rendelkezni embereiről. De azért felteszem: mi van akkor, ha ez a mi csapatunkban is így van, de nem vettük észre? Mi van, ha korábban megszerzett jó tapasztalataink Mr Tökéletesről (egyúttal a miénkről) nem láttatják meg velünk csak a jót, s felmentést adunk mindig, amikor nem a várt eredményt kapjuk?  Nos, tényleg: mi van ilyenkor? Mások hallgatnak, nem szólnak, nem akarnak konfliktust a főnökkel...akkor bizony változás sem lesz. Mi vagyunk a kulcs: a vezetők. Nekünk kell megfelelő emberismerettel rendelkeznünk, hisz embereink ismerete lesz a kulcs ahhoz, hogy igazán hatékonyan tudjunk velük együttműködni, s valódi, személyre szabott motiváció dolgozhasson a háttérben. De hogy az egyszerűbb dolgoknál maradjunk: könnyebben kommunikálunk, s érjük el a céljainkat, ha tudjuk, ki milyen üzemanyaggal működik. 
Úgyhogy nem mindegy, milyen az a teszt. A későbbiekben azokat a teszteket fogom bemutatni, amiket mi használunk, nagyon jó eredménnyel ügyfeleinknél.

Darmó Magdolna