Aktuális cikkeink
Szolgáltatásaink
Referenciák
Regisztráció


Mire jó az érzelmi intelligencia mérése?
2020.03.13. 19:42
Sok vitát hallottam, s sok kérdéssel szembesültem cégvezető kollégáktól, hogy minek mérni az EQ-t, kit érdekelnek az érzelmek? Nos, ezerszer inkább ez, mint egy kompetencia teszt!

Persze, rengeteg helyen lehet látni ilyen teszteket. Hogy valóban az EQ-t méri? Minden bizonnyal van valami köze az érzelmekhez, de azért valljuk meg: egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora mennyiségű információ birtokába jutunk, s főleg az nem, hogy milyen minőségűébe. 
Nézzük meg, mire használható az általunk használt EQ teszt! 

Először is méri, hogy a tesztet kitöltőnek melyek a rutin érzelmei, amiben napi szinten a legtöbb időt tölti. Figyelem: ez nem azt jelenti, hogy abban az érzelemben vagyunk a legszívesebben benne, de nem ám! Hanem azt, hogy komfort zóna. Hogy ez miért nem mindegy? Hát csak azért, mert ha bárkit megkérdezel, melyik érzelemben tartózkodik a legszívesebben, akkor azért nagy valószínűséggel a jókedv ott lesz a top-on. Hát persze: mégis, ki szeret szomorkodni? Ugyanakkor ha ugyanez az ember kitölti a tesztet, elképzelhető, hogy eredménynek épp az ellenkezője jön ki.

Megtudhatjuk a kitöltőről, hogy javarészt mondjuk ellenséges, vagy az unalom zónában van. Én bizony nem szeretnék olyan munkatárssal dolgozni, aki naphosszat mást se tud, csak morogni, dühöngeni, vagy szomorkodni. Nincs annál lehangolóbb egy kollektívában. Mert hisz egy interjú alatt, vagy akár még néhány hétig is az ember képes tartani magát, hogy megfeleljen, hogy a próbaidő akadályait az elvárásoknak megfelelő módon vegye, nekünk azonban nem hetekre, vagy hónapokra kellenek emberek. Stabil pontok kellenek, olyanok, akik illenek a csapatba, s hosszú távon megmaradnak nálunk.

Megtudhatjuk azt is, hogy ki fogja keresni a konfliktust, ki lesz konfliktuskerülő, vagy épp ki fogja a jól összeszokott kis közösségünket pillanatok alatt szétrombolni.

Persze, nemcsak erre jó a teszt. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy a kitöltőnek mennyi energiája van, mi az, amiben töltődni tud, s mik azok az érzelmek, amelyeket nála kiváltva teljesen leszívják majd az energiáit.

Jó kis energiavámpír detektor is egyben a teszt, bizonyos típusú érzelmi mintázat épp ezt a típust hivatott kifejezni, s sorolhatnám.

Olyan lehetőség is rejlik a tesztben, amelyet sokan nem használnak ki: ha lemérjük a csoportokat, könnyebben megy az átszervezés, mert kapásból meg tudjuk mondani majd, hogy egy csoport tagjai miért nem tudnak igazán együttműködni, vagy hogy hogyan lehetnének jóval hatékonyabbak. Nem beszélve arról, hogy az adott egyén, vagy csoport motivációs eszköztára is kibővül, ha az eredményeket megfelelően nézzük.
Képet kaphatunk a kitöltő személyének motivációs bázisáról, mit preferál, mire kell vigyáznunk, milyen előnyei vannak a csoport szempontjából, egyáltalán vannak-e előnyei, vagy épp ellenkezőleg, csupa hátrányokkal szembesülünk majd vele kapcsolatban. 

A tesztet igazából általánosan jellemezni, általánosítani nem lehet, s épp ez benne a jó: meg kell tanulni a benne rejlő összefüggéseket, s hogy miket érdemes kérdezni utána az interjún, hogyan kell validálni.

A teszteredmény, maga a grafikon, ha nem vagyunk felkészültek, ugyanolyan általános információkat fog mutatni, mint bármelyik hangzatos sablon-teszt. Ez nem azafajta mérőeszköz. Itt a validálás személyesen történik, s az összefüggésekben rejlik a kulcs. Minden ember érzelmi mintázata egyedi, éppen ezért itt a sablonizált értékelés semmit nem jelent. Viszont az eredmény annál inkább használható.

Van lehetőség arra, hogy megtanuljuk mi magunk, hogy hogyan kell egy ilyen tesztet kiértékelni, ugyanakkor az is egy opció, hogy kérünk hozzá interjút, s egy prezentációt. Néhány külső prezentáció után már mi magunk is jó megközelítéssel meg tudjuk mondani, hogy az eredmény vajon kedvező, vagy sem a számunkra.

Szóval ez a teszt sokmindenre jó. Nemcsak a rezonanciánk derül ki belőle, hanem az is, hogy milyen súllyal esik latba nálunk a pozitív és a negatív oldal. Meddig leszünk képesek lelkesedni, mekkora energiát tudunk belefektetni a munkába, azaz: mekkora lesz a teherbírásunk. A tanulékonyság foka, s egy-egy képzés módszertana is könnyen megfogható, ha a résztvevők, akik a tréningre jönnek ilyen tesztet töltenek ki. Egész egyszerűen lehet tudni, hogy kire hogyan figyeljünk, kit mivel fogunk tudni megmozgatni. Így az sem fordulhat elő, hogy egy ilyen módon megtartott tréningen akárcsak egyetlen "sunnyogó" ember is legyen, hisz eleve számítunk rá, s megvan az eszköztár is ahhoz, hogyan nyerjük el a figyelmét, s hogyan tud ő személy szerint tanulni.
Az érzelmek befolyásolják a viselkedésünket, érzelmi attitűdünk lehet állandó (ezt mutatja a teszt) és pillanatnyi (lezuhanhat, vagy felszökhet) -  az eredmény megmutatja, hogy kitöltője milyen állapotba zuhan majd le, illetve hová tud feljutni, illetőleg mik az adott munkatárs nyomógombjai, tehát mire kell ügyelnünk nála. 
Kompakt, sokoldalú kis teszt, érdemes magunkon kipróbálni, hogy milyen az, amikor nem kontrolláljuk az érzelmeinket, milyen a valós érzelmi mintázatunk. 
Hogy be lehet-e csapni a tesztet? Persze, bárki kitöltheti úgy, hogy végig olyan dolgokat állít, tudatosan, amelyek nem igazak. De gondoljunk csak bele: 180 kérdés, tudatosan összerakva...tényleg azt gondoljuk, hogy ennyi kérdésen át egységes képet tudunk kialakítani magunkról tudatosan úgy, hogy nem látszik? De bizony, kedves leendő tesztkitöltőnk, ez bizony látszik. Az időn, az ellentmondásokban, ami az összefüggésekből kiderül. És hát 18-20 perc alatt nem tudunk teljes összefüggésanalízist csinálni, meg még válaszolni is 180 kérdésre. Márpedig az óra ketyeg. Nos, egy próbát azért megér, nem igaz? Csak bátran. Nincs abban semmi, ha az ember kitölt egy tesztet, s szembesül önmagával... legalább tudja, hogy hol érdemes figyelnie.

Darmó Magdolna

 

Navigáció